Szász Attila az Örök tél című  játékfilmje először dolgozza fel a malenkij robot világát. A történet 1944 decemberében kezdődik, amikor a megszálló szovjet katonák egy dél-dunántúli sváb faluból elhurcolják a munkaképes nőket kukoricatörésre, de valójában egy szovjet munkatáborba szállítják őket… Köbli Norberttel, a film forgatókönyvírójával beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Adott szabadságot az, hogy nem létezik Gulag-filmes zsárer? Fel tudtátok használni más lágerfilmek tapasztalatait?
Írás közben tudatosan elkerültem a láger- és börtönfilmeket, szándékosan nem néztem meg, nem néztem újra egyet sem, mert szerettem volna friss szemmel ránézni erre a korszakra, erre a történetre. Olvasmány- és filmélmények másolása helyett magamból, zsigerből dolgoztam. Elképzeltem, milyen lenne, ha engem kiragadnának a civilizációból, a meleg lakásomból, elvinnének katonának vagy rabszolgának, és kiraknának a Don-kanyarnál, hogy akkor tessék, éld túl, ahogy tudod. Vajon túlélném? Ha igen, hogyan? Milyen áron?

Köbli Norbert (Fotó: Horváth Péter Gyula)

A történet csak a Gulágon játszódhat, tehát be van kötve térbe és időbe, vagy más szereplőkkel, helyszínen is „működne”?
Ez a történet minden ízében a málenkij robotról szól, az elhurcoltak tipikus történetét meséli el, tehát mással fel nem cserélhető. Hogy hasonlít-e mégis más láger- vagy börtönfilmekre? Igen, de csak annyiban, amennyiben az emberek más-más ideológiák mentén, de rémisztően hasonlóan bírják kínozni egymást, aki pedig szenved, az is hasonló kálváriát jár be, mint a másik szenvedő.

Vannak abszurdok, amit könnyebb bemutatni, mint a történelem felfoghatatlan szituációit. Ilyenkor milyen eszközhöz nyúlnak az alkotók? Dokumentarista történetmeséléshez? Vagy megengednek maguknak groteszk ábrázolásokat is?
Az Örök tél az első játékfilm a málenkij robotról. Ennek a súlyát és méltóságát érezve fajsúlyos, méltó filmet készítettünk – pár szürreális jelenetet leszámítva realistán. Hogy groteszk van-e a filmben? Amit Örkény groteszknek hív, azt én sokszor iróniának fordítom le, és ilyen értelemben igen: van irónia a filmben.

Azt mondtad, ebbe a filmbe vitted bele a legtöbb érzelmet azok közül a forgatókönyvek közül, amiket eddig írtál. Ilyenkor észnél kell lenni, hogy a téma nagy szabása és az igazság ereje ne ragadtasson el, és ne legyen mondjuk giccs belőle?
Ha azt mondom: érzelem, nem kell érzelgősségre, pláne giccsre asszociálni. Érzelmes film alatt azt érzem, hogy a néző – akárcsak én írás közben – az érzelmek hullámvasútjára száll fel, amikor ezt a történetet átéli. Fog félni, fájni, sírni, de fog nevetni, szeretni és remélni is.

Szolzsenyicin Gulág szigetvilága annyira brutális, hogy szinte fokozhatatlan… Találkoztál olyan történettel, ami még azokat is meghökkentené, akik olvasták Szolzsenyicint?
Több száz túlélő visszaemlékezését olvastam el és éltem át a filmre készülve. A málenkij robotra elhurcoltakkal az összes elképzelhető szörnyűség megesett. De a legmegrázóbbak talán mégsem a fizikai szenvedés történetei voltak, hanem azok, amelyekben egy jó embernek kellett a túlélésért cserébe valami rosszat tennie, valami olyat, amitől aztán rossz embernek érezte magát, valamit, amiért – ha túl is élte a lágert – aztán egész életében szégyellte magát önmaga előtt.

Nem tartasz attól, hogy a témaválasztás miatt a szakmai fórumokon hátrányból indul a mozid?
Egyelőre csak előnyét éreztem a témaválasztásunknak. Hiszen a Gulág Emlékév a téma miatt támogatta a megvalósítást, az a rengeteg érdeklődő pedig, aki a közösségi médiában visszajelez nekünk, szintén a téma miatt várja a filmet. Szerintem a málenkij robot nagyon is érdekli a magyar embereket. Hogy aztán külföldön mi lesz, azt nem tudom. Mindenesetre világszerte számos fesztiválra benevezzük, aztán legfeljebb úgy járunk, mint a ruandai vagy örmény népirtásról készült (egyébként jó) filmek – amik jellemzően nagyon kevés első világbelit hatnak meg.

Köbli Norbert (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Szolzsenyicinből kiindulva azt gondolhatnánk, hogy a tábor koszosabb, kaotikusabb volt. Mennyire stilizált a filmbéli láger képe? 
A látványtervezőink, a szakértőink hiteles, reális lágert kreáltak. Én legalábbis az olvasmányélményeim alapján el tudom hinni, hogy a láger ilyen volt, így nézett ki, illetve másként mondom: el tudom hinni, hogy a rengeteg láger közül pont ilyen is létezhetett a Szovjetunióban, mint amilyet a filmben ábrázolunk.

Relatíve kis költségvetésből készült a film. Voltak ebből adódó kompromisszumok, vagy teljesen meg tudta mutatni a film magát?
A film egészséges költségvetésből, a Gulág Emlékév támogatásával készült (kb. 500 millió forintból). Elégedettek vagyunk vele, a látványával, a világával. Minden filmforgatás tele van kompromisszumokkal, de úgy érzem, nem hoztunk rossz kompromisszumokat. Az a film készült el, amit végig szerettünk volna. Büszkék vagyunk rá, és alig várjuk, hogy vasárnap este a közönség elé kerüljön.